Örök pillanat

Nagyon tetszik a versed Zsu! Képzeld mostanában tettem rendbe a papírjaimat és megtaláltam régebben írott verseimet, köztük olyanokat is, amiket nem fejeztem be.

Tudom, hogy itt vagy. Nem látlak, de érezlek,
Tudom, hogy látsz, hogy jelen vagy. És itt maradsz.
Tüzed átjár, éget, kínoz. Mégis simogató.
Hangod ijeszt, megfélemlít. És olyan halk, szelíd.
Szeretnélek látni, megérinteni. A lelkem rád vágyik.
Szereteted átölel, vigasztal. A kezemet fogod.
Csodát teszel velem. És örökké tart a pillanat.
Most minden olyan világos. Csak egy percre.

Életidő...

Újra ,meg Újra hallanom kell a dallamot,

altatódalt az eltőrt, szívemnek,ne kelljen érezni a mindennapot

Életidő..értékidő,s csak telik.

Miért nem segítessz?,miért engeded megtőrni a lelkem nehéz utakon ahol nem járt más,

ahol nekem kell a változás ahol nekem kell megérteni?!,

Ha itt lennél ,ha itt vagy felkiált a föld és vele én is:

Meddig tartassz??meddig élek ,meddig érzek??

A képeken arcok,a nevetés mássága ,az élet ritmusa lüktető.

Most halkan,haltan érzéketlenűl a télnek élve ,

Kérdések: meddig még?

Mikor jössz visza?mikor jön a változás,mikor lépsz ki a fényre?az életre amit vártál?

Kellene az ami felráz az a könny ami lemossa és hamuvá teszi a kétségeket,

Nem lesz többé más akkor már csak az ,hogy annak élj aki mindent neked adott.