vasárnap, február 21, 2010

Örök pillanat

Nagyon tetszik a versed Zsu! Képzeld mostanában tettem rendbe a papírjaimat és megtaláltam régebben írott verseimet, köztük olyanokat is, amiket nem fejeztem be.

Tudom, hogy itt vagy. Nem látlak, de érezlek,
Tudom, hogy látsz, hogy jelen vagy. És itt maradsz.
Tüzed átjár, éget, kínoz. Mégis simogató.
Hangod ijeszt, megfélemlít. És olyan halk, szelíd.
Szeretnélek látni, megérinteni. A lelkem rád vágyik.
Szereteted átölel, vigasztal. A kezemet fogod.
Csodát teszel velem. És örökké tart a pillanat.
Most minden olyan világos. Csak egy percre.